Március 4.
Cotton Club (Beee színpad)
Stand up Comedy est 4 fellépővel

Fellépnek: Gulyás Zoltán (színész, humorista), Markó Dániel (A Frizbi Humorbajnokság elődöntőse), Kövesdi Miklós (író humorista), Kuhár Bence (A Frizbi Humorbajnokság döntőse)

Március 11.
Háry DumaPódium
Orosz György és Redneczki Marcsi est

Március 11.
Cotton Club (Beee színpad)
Stand up Comedy est 4 fellépővel

Fellépnek: Polgár Péter (Class FM), Orosz György (Frizbi Humorbajnokság győztese), Beleznay Endre (színész, humorista), Ürmös Zsolt (író, humorista)
 

Borzasztó nagy öröm számomra, hogy második interjú alanyként Maksa Zoltánt köszönthetjük a honlapon! Igen érdekes és tanúságos interjú született!

HB.: Mindenek előtt el sem tudja hinni, hogy mekkora megtiszteltetés ez számomra, hogy időt szakított rám. Legelőször is az érdekelne, hogy hogyan lett egy vegyészlaboránsból, az ország egyik legismertebb humoristája. Hogy jött a humor a képbe?

MZ.: Van benne egy adag genetika, hiszen egyik ágon székely, a másikon bácskai ősökkel dicsekedhetem. Ebből kifolyólag alapból jó humorú családba születtem. Általános iskolában már harmadikban cikket írtam a suli újságba a Holdról – ezt még komolyan – de ötödikben már jöttek az első humorosnak gondolt jegyzetek a matekfüzet hátuljába a minden füzetemet fedő dobfelszerelés mögé. Imádtam a dobokat, állandóan szerkókat rajzoltam mindenhova, s tanultam is rajtuk játszani becsülettel. Középiskolában már társat is adott mellém a Sors, egy osztálytársammal humorduót alakítottunk, s minden suli bulin felléptünk kellemes sikerrel. Érettségi után hiába helyezkedtem el a vegyiparban, az Élet finoman, de tolt a kultúra felé folyamatosan. A gyárban is publikáltam humort a gyári újságban, rövid ideig vezettem a Fabulon ifjúsági klubot, s szeretett főnökömmel szintén felléptünk a brigád bulijain. Ő hívta fel jó barátja, Sinkó Péter rádiókabarés szerkesztő figyelmét a mindig hülyéskedő laboránsára, aki én voltam. Péter csak annyit üzent, jön a Humorfesztivál, jelentkezzek, a többit meglátjuk! Hát megláttuk, különdíjat nyertem a „Gépjárműoktató” c. írásomra. Itt figyelt fel rám Nagy Bandó, aki nem hagyott elkallódni, hanem „kiképzett” úgy, hogy színpadon, előadóként is megálljam a helyem. Életem végéig hálás leszek neki ezért...

HB.: Én örök mosolygósnak ismertem meg önt. Ez a civil életben is így van? Mindig csak a mosoly és a humor?

MZ.: Törekszem rá, hogy így legyen. Az Élet persze engem sem kímél, a magánéleti válságokon át a svájci frankos hitelig én is minden depresszív elemet fel tudok vonultatni az életemből, de az emberek elismerő mosolya, utcai megnyilvánulásai, s a színpadi sikerek óriási erőt, energiát adnak a folytatáshoz. Életemben először mostanában kezdek egyfajta „küldetéstudatot” érezni, amikor felmegyek a színpadra, hiszen olyan szinten igénylik az emberek ezt a trágárság-, és politikamentes humort, amit művelek, hogy magam is megdöbbenek.

HB.: Van-e olyan ember, és ha igen ki az, aki inspirálta önt?

MZ.: A fő mentor Nagy Bandó András volt, aki a színpadi viselkedés és a szakmai fortélyok mellett megtanított arra az alázatra, melynek a mostani sztárokban nyomát sem látom! Magyarán arra az egyszerű axiómára, mely szerint mi vagyunk a közönségért, és nem fordítva.

HB.: Én személy szerint a Maksa híradón nevelkedtem, de ezzel nem vagyok egyedül mert, egy ország nézte. Milyen emlékekkel tekint vissza rá?

MZ.: Többségében jó emlékeim vannak, de ha visszanézem a 10-15 évvel ezelőtti önmagamat, azért persze egy rakás dolgot másképp csinálnék. Kár, hogy nem kaptunk ezen a pár perces híradó paródián kívül szinte semmi egyéb lehetőséget korosztályommal, hogy igazán bizonyíthassunk, így a Szeszélyes évszakokban töltött 13 év szinte generálta, hogy a Maksa Híradó a végére igencsak sablonossá vált. De bearanyozta szakmai éveim első harmadát, s ott tanultam meg a televíziós műsorkészítés alapjait, amit 2003-ban életem első produceri vállalkozásában, a Maksavízióban kamatoztathattam. Sajnos ma már a médiában nincs olyan szórakoztató műsor, ami az értelmiséget célozná meg, de a nagyobb baj az, hogy az idétlenséget és a disznólkodást összekeverik a humorral. Pedig óriási a különbség, én pedig hiszem és vallom, hogy a nemzet ezen a téren is jóval többet érdemelne, mint amit a tévéktől kap. Igazi örömem jelenleg a rádiókabaré, ahol a dumaszínházas fiatalokkal kiegészülve egy remek csapat dolgozik, s nem véletlen az állandó siker és telt ház...

HB.: Tulajdonképpen, mint mondta 13 évig futott a Maksa híradó, ami egy nagyon szép idő. Miért lett vége?

MZ.: Maga a hordozórakéta, a Szeszélyes évszakok múlt ki. A 2004-es megszűnést követően még másfél évig házaltam a Maksa Híradó önálló változatával, jócskán felbruttósítva ötletekkel, filmbejátszásokkal, jelenetekkel, sőt, csináltam egy Petőfi Csarnokos élő verziót is, hiába. S mivel azóta sem találtam rá vevőt, a 2009-es szilveszteri rádiókabaréban szépen csendben egy amolyan „best of” válogatással elbúcsúztattam.

HB.: 2006-ban kapta meg a Karinthy gyűrűt. Milyen érzés volt ez ön számára?

MZ.: Hofi Géza humorista pályára lépésének harmadik (!) évében kétszeres Jászai Mari díjas volt. Mivel ilyesmiben mi már nem reménykedhetünk, sőt semmilyen elismerésnél sem merül fel humorista név, így magunknak alapítottuk ezt a magasztos díjat, mellyel az adott évben kiemelkedő teljesítményt nyújtó kollégát ismerjük el. Az én pályám egyik csúcspontja volt ez a kitüntetés, de azért hozzá kell tennem, hogy ha az odaítélő bizottságban csak egyetlen embernek nem vagy szimpatikus, már esélyed sincs a díjra. Esetemben ezt az embert szerencsére legyűrték a többiek...

HB.: Gálvölgyi János azt nyilatkozta, hogy nem örül az új standuposoknak. Ön milyen érzéssel/érzésekkel fogadja, hogy pár éve egyre több fiatal és kevésbé fiatal új standupos "születik"?

MZ.: Minden korosztály eddig kitermelte a maga humorát és humoristáit. Természetes evolúció folyamata, hogy a mai humor olyan, amilyen a közönsége. Tény, hogy a mai világ jóval lazább, szókimondóbb, mint a korábbi időszakok voltak, így a jelen kor humora is ilyen. Nekem nem a stand upos fiatalok műsorával van a bajom, mert azt minősítse a közönség. (Mellesleg igen gyakran szívből felröhögök némelyik kollégán.) Hanem a létszámával. Nem értem, miért kell hetenként tehetségkutató verseny valamelyik városban, hiszen ha nincs érési folyamat, az alma is nyers. Már megvan az a 8 ember, aki az új generációt képviseli, és ők tényleg jók, de ez a felhígult, ideig-óráig színvonalat képviselő massza nem tesz jót a szakmának, és a közönségnek sem. Eltartani sem tudja ez a csöpp ország őket, ebből aztán már most hatalmas konfliktusok vannaka feltörekvő nemzedék soraiban..

HB.: Mit tudna tanácsolni azoknak, akik amatőrként próbálkoznak feltörni?

MZ.: Állandó vesszőparipám, hogy senki ne jelentkezzen sehova humorvonalon addig, amíg le nem nyomta otthon a rokonságot a fotelba, s nem próbálta ki rajtuk a műsorszámát! Persze meg kell kérni őket, hogy ne udvariasságból nevessenek, mert azzal becsapják a delikvenst. Ott azonnal kiderül, hogy alkalmas-e az illető a továbblépésre! És csak akkor jelentkezzen bárhova is meghallgatásra, ha két vállra fektette már a családot! Nagyon sok keserű perc és csalódás megelőzhető ezzel a természetes szűrővel, jómagam is előszeretettel alkalmaztam a kezdeti években.

HB.: Végezetül olvastam, hogy kedveli a sport csatornákat. Kinek szurkol a magyar bajnokságban (foci)?

MZ.: Korábban vad fradista voltam, de jelenleg olyan kiegyenlített az NB1, hogy pl. tavaly ősszel is több remek meccset láttam, melyen nem a Fradi játszott. Nagyon szimpatikus a Videoton, kis erősítéssel újra a régi lehet a Loki, de szeretem a Kaposvár, vagy a Pápa játékát is. Tetszik, hogy sikerre éhesek a mai fiatalok, bizonyítani akarnak, s ez már látszik a válogatott eredményein is. Csak így tovább!

Az interjút készítette: Kuhár Bence

Honlapunk indításaként rögtön egy igen érdekes interjút olvashattok Varga Ferenc Józseffel!

HB.: Mindenek előtt hatalmas megtiszteltetés, hogy elfogadtad az interjúra való felkérést!

VFJ.: Ne túlozzunk! :)) Én is örülök.

HB.: Nos, ha jól tudom, akkor eredeti szakmádat tekintve tanár és idegenvezető vagy. Hogy jött a képbe a humor?

VFJ.: Tanítottam ugyan 8 évig (ebből van is alapanyag a színpadra rendesen), de idegenvezető csak papíron vagyok, mindig is a humor foglalkoztatott, még az előtt hogy képesítéseimet megszereztem volna. 1993-ban kezdtem a pályát, azóta a Rádókabarétól kezdve a HBO-s Mennyi?30! című standup műsoron át a Mikroszkóp Színpadig mindenütt feltűntem. Dolgoztam a Szeszélyes Évszakoknál, a Maksavíziónál, a nézők láthattak a Friderikus showban, a Füstifecskék "managereként" rengeteg más műsorban, a POÉN TV-n, jelenleg pedig a Comedy Centralon. Tehát a humor felé történő elmozdulásom céltudatos volt, mindig is ezt akartam csinálni.

HB.: 1999-ban kerültél a Mikroszkóp színpadra. De még is hogyan jutottál Magyarország leghíresebb Kabarészínházának színpadára?

VFJ.: Ez is olyan, mint maga a humor műfaja: egyszerűen csak szerettem volna a Mikroszkópra kerülni. Ez az a kabaréműhely, melyet gyerekkoromban csodálva (és persze jókedvvel) néztem a tévében. Megvalósult álomnak tartom azt a tíz évet, amit Magyarország egyetlen kabarészínházában tölthettem.

HB.: Saját véleményem szerint az egyik legismertebb kabaré jeleneted a "Mindentudás Egyeteme - Nyelvészprofesszor". Gondoltad volna, hogy még a fiatalok között is ekkora "sláger" lesz?

VFJ.: Igen, ez is egy mikroszkópos szám eredetileg, Baranyi Laci bácsival (Família Kft.) adtuk elő még 2003-ban, az Ügynökök kíméljenek című kabaréműsorban. Aztán írtam egy rádiókabarés verziót is, ezt Garas Dezsővel játszhattam el, ez külön megtiszteltetés volt számomra. (Baranyi László partnersége nemkülönben.) A Mikroszkópon előadott számról nem hittem, hogy a fiatalokhoz is eljut, mert a színház közönsége elsősorban a korosabbakból állt össze. A rádiós verzió sikerével nem foglalkoztam, de máig nagy öröm hogy telefonokon és interneten terjedek. Nem vagyok egy különösebben ismert humorista, de jó érzés, hogy van egy kör, akiknek tetszik, amit csinálok. Jó érzés, amikor megállítanak az utcán, különösképp a fiatalok, akik a dolgozatfüzetükből kitépnek egy lapot, és azt kérik, írjak alá, vagy a telefonjukkal egy közös képet akarnak készíteni. Ha a Kossuth díjat ajánlanák fel, az sem érne ennyit.

HB.: Tv-s szerepléseidet tekintve egy dologra felkaptam a fejem, mégpedig, hogy a Barátok Köztben epizódszereped volt. Kit játszottál? Mikor volt ez? És egyáltalán, hogy kerültél te a népszerű magyar napi sorozatba?

VFJ.: Ez 2001-ben volt. Soha nem néztem a sorozatot, nem is szeretem az ilyen jellegű, könnyed műsorokat. De brahiból elmentem egy castingra, akkor eltették az adataimat.És egyszer csak, amikor épp a Füstifecskék roma-managerét alakítottam, felhívtak a BK-től, hogy lenne egy epizódszerep. Nyomozó voltam és valami autólopásért el kellett vinnem a Németh Kristóf által alakított karaktert. (Kertész Géza?) Élveztem a játékot, és jó volt együtt dolgozni jelenlegi standup kollegámmal, a Dumaszínház megalapítójával, Ardai Tamással. A legjobb az egészben az volt, hogy akkor még tanítottam is, és amikor lement az epizód, a gyerekek tőlem kérdezték, hogy mi lesz a történet folytatása. Én meg nem tudtam nekik válaszolni, mert az elejét sem tudtam!

HB.: Hogyan viselted, hogy az új vezetőség hatására már nem kaptál lehetőséget a Mikroszkópon nevettetni?

VFJ.: Amikor 2007-ben Verebes a Mikroszkópra hozott egy előadást, már akkor éreztem, hogy ha ez az ember egyszer pozícióba kerül, nekem esélyem nem lesz színpadon maradni, maximum statisztaként. Ő engem férfiatlan, mindenre alkalmatlan nímandnak tart. Nemrégiben honlapjaimon (vfj.hocpo.hu és vargafj.atw.hu, valamint a Varga Ferenc József Hivatal a  facebookon) reagáltam is velem szembeni politikájára, válaszul ő a blogjában bár névtelenül, penésszagú, kimódolt seggnyalásnak titulálta viselkedésemet, irigynek, egész nap rosszkedvű embernek írt le. A névtelenség ellenére egyértelmű, hogy nekem adresszálta stilizáltan gyalázkodó sorait. Örülök, hogy eljöttem a Mikroszkópról. Ez a Mikroszkóp már nem az, amit Sassal megkedveltem. Sas megbecsült mind szakmailag, mind emberileg, mind anyagilag. Verebesnél egyikre sem számíthattam. Ugyanakkor szomorú látvány, hogy a Mikroszkóp Színpad végnapjait éli. Eleinte kicsit bántott, hogy 2010 tavaszán eljöttem, de mindig is éreztem, és most már tudom, hogy jó döntés volt.

HB.: Írtál már könyvet és adtál ki CD-t is Nádas Györggyel...Készülsz most valamivel a fellépéseken kívül?

VFJ.: Amíg van Rádiókabaré, folyamatosan alkotok. Hol jót, hol kevésbé jót. A sikeresebb számok továbbra is telefonos és internetes úton terjednek. Egyfajta underground előadó vagyok, de van  kiknek csinálni, és ez a lényeg. Emellett könyvet írok Tajvanról, hiszen a feleségem a Kínai Köztársaság (tehát nem Thaiföld és nem a kommunista Kína) állampolgára. Sokat jártam már Tajvanon, van mit leírni. Sok szép fotóm is van az egészhez. Egy másik könyvön is dolgozom, hiszen a látszólagos sikerek ellenére rengeteg kudarcélmény halmozódott fel bennem pályám eddigi 18 éve során. Sokat láttam, sok mindent tudok. Ellenségszerzés terhe mellett és ennek tudatában írom a könyvet, melyben mindent leírok eddigi pályámról,tapasztalataimról. Jót és rosszat egyaránt. Emellett a Hócipő szatirikus kéthetilapban is dolgozom két rovatba is - Ürmös Zsolttal. Ez folyamatos elfoglaltságot biztosít és nagyon szeretem csinálni. Akit érdekel, a Palimadarak Klubja és a Heti Kamu rovatokért vagyok felelős, és az online rovatokban is meg találhatók írásaim.

HB.: Véleményed szerint, régen vagy most nehezebb a humor pályájára lépni és azon tartósan megmaradni?

VFJ.: Régebben azért volt nehéz, mert ez egy nagyon zárt kör volt, és a szakma rókái nemigen tűrtek meg maguk között kezdőket. Nagy kitartás, állhatatosság, tájékozottság és műveltség (!!), határozottság kellett ahhoz, hogy megmaradj. Nem véletlen, hogy Ihos, Maksa, Éles, Bach Szilvi, jómagam már évtizedek óta ezt csináljuk, és még ma is kemény munka felszínen maradni. Pláne ma, amikor minden pillanatban bejön az utcáról egy fiatal és standupolni akar. Nem szeretnék megbántani senkit, de egyre esik a színvonal, közben telítődik a piac. Emiatt ma ugyanolyan nehéz megmaradni, mint annak idején, csak más okból. Örülnék, ha a standup egy kicsit (nem teljesen!) háttérbe szorulna, és a hagyományos kabaré is újfent teret kapna. Ez egy szakma, amit el kell sajátítani, érteni kell hozzá, nem lehet csak úgy odaállni a színpadra és hülyülgetni. Az nem hosszútáv, csak jó üzletnek tűnik manapság.

HB.: Mit tudnál tanácsolni azoknak, akik amatőrként próbálkoznak feltörni?

VFJ.: Művelődjenek, tájékozódjanak, mert a disznóöléses és részeg haveres történetekből mostmár egy kicsit elég lenne. Mutassanak valami újat, mint pl. annak idején Galláék. Ne kövessék a divatot, meg a trendet, mert ez mindig csapda. Csak az eredetiség hozhat igazi sikert. Talán nekem is pont az a hibám, hogy nem elég eredeti, amit csinálok. Nem tudom...

HB.: Végül pedig, még annyi, hogy nem rég többször is a Comedy Central bemutatjában láthatott a tv-s közönség. Lehet már tudni, hogy mikor tűnsz fel újra a képernyőkön?

VFJ.: Egyelőre úgy tűnik, hogy benne leszek az április eleji Comedy Central-felvételben. Hogy mikor vetíti a csatorna, nem tudom, de áprilistól tessék lesni!

HB.: Még egyszer köszönöm a rám szánt időt és a továbbiakban is sok sikert kívánok az élet minden területére!

VFJ.: Én köszönöm, sok látogatót a weboldalnak, és hasonló sikereket Neked!

Az interjút készítette: Kuhár Bence