Dombóvári István is időt szakított ránk és egy kisebb interjút is sikerült összehoznunk. Érdekes dolgokról esett szó!

HB.: Szia Dombi! Mindenek előtt köszönöm, hogy vállaltad az interjút! Nekem a te humorod áll a legközelebb a stílusomhoz, úgyhogy ezért még nagyobb az öröm. 2005-ben tűntél fel a magyar humor csillagos egén. De mégis, hogy jött az életedbe a humor?

DI.:Világéletemben szórakoztatni próbáltam a környezetemet,senkinek nem volt nagy meglepetés hogy itt kötöttem ki.

HB.: Hogy, Benk Dénest idézzem, "Elkezdeni a legnehezebb". Neked milyenek voltak az első megpróbáltatásaid?

DI.: Szerintem elkezdeni a legkönnyebb. Az igazi feladat a közönség érdeklődésének nem a megszerzése hanem a megtartása.

HB.: Visszagondolva a fellépéseidre, volt olyan, ami után kicsit kudarcnak érezted amit csinálsz?

DI.: Ha valami nem úgy sikerül a színpadon ahogy elterveztem, akkor azt mindig kudarcként élem meg és erős önkritika alá vetem magam.

HB.: Jelenleg csak a humorból élsz, vagy van egy „civil” munkád is?

DI.: Jelenleg kitölti az életem a szórakoztatóipar, de soha nem okozott gondot hogy miből éljek meg. Van jó pár szakmám és egy diplomám is.

HB.: Volt szerencsém nekem is megtapasztalni a televíziózást és tudom, hogy legelőször kicsit frusztráló a kamera. Te ezzel, hogy voltál? Hamar megszoktad, hogy kamerák veszik a mozdulataidat, és nem csak az ott beültetett közönséget kell megnevettetni, akiktől azonnal kapsz visszajelzést, hanem egy otthon, lehet éppen fogat mosó nézőt is?

DI.: A kamera jelenlétét is meg kell tanulni, bármilyen furcsa is először. Nem is maga a kamera furcsa, hanem a kettősség, mert már közben is tudod hogy nem csak az ott ülőket fogod szórakoztatni hanem a doboz előtt/mögött ülőket is.

HB.: Rengeteg tehetségkutató van ma már és véleményem szerint mindenki az országban kipróbálhatja magát, ha úgy érzi, hogy a humor az ő műfaja. Te hogy vélekedsz, az új ifjú titánokról és a magukat tehetségesnek gondoló tehetségtelen fiatalokról?

DI.: Sajnos előidéztünk egy robbanást minek következtében hirtelen nagyon sok önjelölt humorista nőtt ki a földből. Kérésem ellenére rengeteg videót kapok, melyben vicceket és kicsit átírt városi legendákat mesélnek a saját barátaik előtt vagy ugyanezt küldik el írásban. Én segítenék mindenkinek szívesen, de a legtöbben nehezen értik meg, hogy a "humoristaság" nem ez. Mindenkinek magának kellene megtalálni a saját útján a saját csapását. De a legtöbben azonnali sikert szeretnének elérni, mindenféle belefektetett munka nélkül, ami akár sikerülhet is, de hamar ellobban. Természetesen tisztelet a minimális kivételnek.

HB.: Bár már nem mai téma, de érdekelne, hogy a nagy fogyásodat saját magaddal szembeni elvárás motiválta, vagy esetleg a tv-s közönségnek akartál megfelelni?

DI.: A fogyás már unalmas téma. Valahol polgárpukkasztásnak szántam azt is hogy 135 kilósan elkezdtem szerepelni és ugyanúgy annak amikor ebből egy 40est magam mögött hagytam.

HB.: Végezetül, rengeteg humorista bontakozik ki könyv formájában. Te nem gondoltál rá, hogy hasonlóképpen teljesedjél ki? Esetleg pont a nagy fogyásodat megírva?

DI.: Könyvet akkor írok ha majd érzek magamban olyan mondanivalót, amelyért érdemes kivágni egy nagy csomó fát a könyvpapírhoz. Egy biztos. Nem a fogyásról fog szólni.

HB.: Köszönöm szépen, hogy időt szakítottál rám és további sok sikert neked!

Az interjút készítette: Kuhár Bence