Somogyi András az ország egyik legjobb parodistája is tiszteletét teszi lapunkon egy interjú erejére. Az ország leginkább a Showder Clubból ismerheti a Beee színpad humoristáját!
HB.: Mindenek előtt köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést! Rendkívül nagy megtiszteltetés ez. Köztudott, hogy kitűnő parodista vagy. Az emberek a Showder Clubból, a Dumaszínházból vagy a Beee színpadról ismerhetnek.Hogy jöttél rá, hogy van ehhez tehetséged?
SA.: Már az iskolás éveim alatt is sokat utánoztam a tanárokat, osztálytársaimat, családtagjaimat. Ezekkel a paródiákkal mindig nagy sikert arattam. Tizenhét éves voltam mikor éppen tv nézés közben láttam Torgyán Józsefet és magával ragadott a karaktere. Megpróbáltam parodizálni és éreztem, hogy szinte Torgyánná változom, mikor utánzom őt. Megtetszett a dolog és megpróbáltam egyre több közéleti személyt utánozni. De volt akit nem kellett sokáig tanulmányozni, hanem elég volt ha felelevenítettem az adott személyt és nem sokkal rá már megszólaltam a hangján.
HB.: Körülbelül hány ismert ember hangját tudod utánozni?
SA.: Egyszer elkezdtem összeírni, de 80-nál abbahagytam.
HB.: Igazából a hangutánzás egy dolog, de viccesnek is kell lennie. Te írod a szövegeidet, vagy besegítenek?
SA.: Eleinte én írtam a szövegeimet, de később több író is felajánlotta, hogy írna nekem. Persze vannak saját ötleteim, írásaim és sokat improvizálok a színpadon, de nehéz ennyi karakter köré mindig friss keretet építeni. Sokat köszönhetek Litkai Gergőnek, Pataki Balázsnak és Ürmös Zsoltnak. Ők mind kiváló írók.
HB.: Jelenleg a Beee színpad állandó fellépője vagy, de nem volt ez mindig így. Miért váltak el az útjaid a Dumaszínházzal?
SA.: Valóban nem volt mindig így, hiszen a Dumaszínházban kezdődött a pályám. A mai napig jóban vagyunk, de mára már szabadúszóvá váltam, ezért is lépek fel több helyen. Jelen esetben a Bee Színpadon, de ez nem azt jelenti, hogy végleg hátat fordítottunk volna egymásnak a Dumaszínházzal.
HB.: Jelenleg csak a humorból élsz vagy van egy civil állásod is?
SA.: Mindig is a humorból éltem.
HB.: Többször láthattunk a Showder Clubban. Én például onnan ismertelek meg. Előtte szerepeltél televízióban?
SA.: Igen. 2005-ben kaptam szerepet a Viasat3-on futó Sztárvár c. bábkomédiában, amelyben Győzike hangja voltam. Ugyan nem voltam látható, de ez volt az első komolyabb tévés munkám. 2006–tól a Mi Kérünk Elnézést c. politikai kabaréban szerepeltem 2 évig, ami a tv2-n volt látható.
HB.: Van-e olyan személy a humor világából, aki inspirált téged?
SA.: Sok jó humorista van de kedvencem, példaképem nincsen.
HB.: Végezetül egy frissebb hír. Olvastam, hogy van egy rajongód aki állandóan a kapudra tesz különböző édességeket. Ezt először örömmel fogadtad, de később már kicsit idegesített a dolog. Felfedte végül magát ez a személy?
SA.: Mai napig is kapok heti rendszerességgel különböző finomságokat de nem tudom, hogy ki az illető aki odarakja őket. Most már az lenne szokatlan ha nem lenne semmi kis édesség a kapumban.
Köszönöm, hogy időt szakítottál rám és további sok sikert!
Az interjút készítette: Kuhár Bence
HB.: Legelőször is az érdekelne, hogy miként kerültél bele a humor világába?
AT.: Úgy, hogy a rendszerváltás előtti időkben a szülők nagy része inkább azt tartotta fontosabbnak, hogy a gyerek szakmát tanuljon, mert a szakembereknek könnyebb volt jövedelmező munkát tanulni. Már az iskolában is imádtam szerepelni, de nem színpadon. Kevés volt az önbizalmam, ezért inkább a szünetben szórakoztattam az osztálytársaimat. Mindenki azt erőltette, hogy színész legyek, de nem hittem abban, hogy tehetséges vagyok. Így aztán amikor a pályaválasztásra került a sor, egy éjszakai gondolkodás után azt mondtam, pincér leszek. Volt az utcánkban egy étterem. Minden vasárnap elmentünk a szüleimmel ebédelni ebbe a kis vendéglőbe. (akkor még tehette ezt egy átlag család) Tetszett a felszolgálók eleganciája és gyerekfejjel ez elég volt ahhoz, hogy erre a szakmára tegyem a voksomat. Az a legérdekesebb, hogy hamar kiderült, nem nagyon tetszik ez a szakma, ha űzni kell, ennek ellenére sorra nyertem a különböző felszolgáló versenyeket. Ebből is kiderült, hogy a játék fontosabb számomra. A legjobb helyeken dolgoztam itthon és külföldön, ám egy szép napon a Mátyás Pince Étteremben evőeszköz törölgetés közben gondoltam egyet, bementem az igazgatóhoz, majd közöltem, holnap már nem jövök, mert én humorista leszek. Két hét múlva Sopronban túl voltam az első fellépésemen. Közben persze kellett egy olyan munka is, ami kiegészíti az igencsak kicsi gázsimat, így barátom és felfedezőm, Orbán Sándor humorista tulajdonában lévő magazinnál munkába álltam. Nagyon rendesek voltak, mert ha fellépésem volt, nem kellett bemennem, dolgozni. Ez egy igazán korrekt és sokat segítő lépés volt a főnökeim részéről.
AT.: A Juventus Rádió akkori egyik szerkesztője, Turgyán Tamás azzal az ötlettel állt elő, hogy a rádió ne csak zenét sugározzon, hanem időnként humort is. Orbán Sanyit kérte fel ennek megvalósítására, aki természetesen, mint mindig „vonszolt magával” ha valamilyen felkérést kapott. Ha még nem derült volna ki, rengeteget köszönhetek neki. Írtunk néhány jelenetet és egy hét múlva már meg is volt az első bejelentkezésünk a Juventus Rádió reggeli műsorában. Nagy sikere volt, így majd egy évig ez volt az állandó szombat reggeli programunk. Később nem csak a Juventusnál, rájöttek, hogy ez a reggeli humorblokk nem is olyan rossz ötlet. Természetesen ilyenkor a tesztalanyok, vagyis mi már nem kellettünk és jöhettek a készbe beleülő utódok, akik folytatták az általunk elkezdett munkát, hiszen nekik voltak akkor valamiért lekötelezve a rádió vezetői. Ezt az eljárást már megszoktam ebben a szakmában, így manapság már nem csodálkozom rajta.