Sajnos kicsit túlvállaltam magam, ugyanis egy nagyon híres humoristát szerettem volna interjú alanynak, de úgy tűnik ez nem fog összejönni. Hamarosan viszont újra interjút olvashattok a blogon! Egyenlőre nem árulok el nevet, de biztos, hogy nagyon érdekes lesz! De, hogy addig se unatkozzatok....

Dombóvári István is időt szakított ránk és egy kisebb interjút is sikerült összehoznunk. Érdekes dolgokról esett szó!

HB.: Szia Dombi! Mindenek előtt köszönöm, hogy vállaltad az interjút! Nekem a te humorod áll a legközelebb a stílusomhoz, úgyhogy ezért még nagyobb az öröm. 2005-ben tűntél fel a magyar humor csillagos egén. De mégis, hogy jött az életedbe a humor?

DI.:Világéletemben szórakoztatni próbáltam a környezetemet,senkinek nem volt nagy meglepetés hogy itt kötöttem ki.

HB.: Hogy, Benk Dénest idézzem, "Elkezdeni a legnehezebb". Neked milyenek voltak az első megpróbáltatásaid?

DI.: Szerintem elkezdeni a legkönnyebb. Az igazi feladat a közönség érdeklődésének nem a megszerzése hanem a megtartása.

HB.: Visszagondolva a fellépéseidre, volt olyan, ami után kicsit kudarcnak érezted amit csinálsz?

DI.: Ha valami nem úgy sikerül a színpadon ahogy elterveztem, akkor azt mindig kudarcként élem meg és erős önkritika alá vetem magam.

HB.: Jelenleg csak a humorból élsz, vagy van egy „civil” munkád is?

DI.: Jelenleg kitölti az életem a szórakoztatóipar, de soha nem okozott gondot hogy miből éljek meg. Van jó pár szakmám és egy diplomám is.

HB.: Volt szerencsém nekem is megtapasztalni a televíziózást és tudom, hogy legelőször kicsit frusztráló a kamera. Te ezzel, hogy voltál? Hamar megszoktad, hogy kamerák veszik a mozdulataidat, és nem csak az ott beültetett közönséget kell megnevettetni, akiktől azonnal kapsz visszajelzést, hanem egy otthon, lehet éppen fogat mosó nézőt is?

DI.: A kamera jelenlétét is meg kell tanulni, bármilyen furcsa is először. Nem is maga a kamera furcsa, hanem a kettősség, mert már közben is tudod hogy nem csak az ott ülőket fogod szórakoztatni hanem a doboz előtt/mögött ülőket is.

HB.: Rengeteg tehetségkutató van ma már és véleményem szerint mindenki az országban kipróbálhatja magát, ha úgy érzi, hogy a humor az ő műfaja. Te hogy vélekedsz, az új ifjú titánokról és a magukat tehetségesnek gondoló tehetségtelen fiatalokról?

DI.: Sajnos előidéztünk egy robbanást minek következtében hirtelen nagyon sok önjelölt humorista nőtt ki a földből. Kérésem ellenére rengeteg videót kapok, melyben vicceket és kicsit átírt városi legendákat mesélnek a saját barátaik előtt vagy ugyanezt küldik el írásban. Én segítenék mindenkinek szívesen, de a legtöbben nehezen értik meg, hogy a "humoristaság" nem ez. Mindenkinek magának kellene megtalálni a saját útján a saját csapását. De a legtöbben azonnali sikert szeretnének elérni, mindenféle belefektetett munka nélkül, ami akár sikerülhet is, de hamar ellobban. Természetesen tisztelet a minimális kivételnek.

HB.: Bár már nem mai téma, de érdekelne, hogy a nagy fogyásodat saját magaddal szembeni elvárás motiválta, vagy esetleg a tv-s közönségnek akartál megfelelni?

DI.: A fogyás már unalmas téma. Valahol polgárpukkasztásnak szántam azt is hogy 135 kilósan elkezdtem szerepelni és ugyanúgy annak amikor ebből egy 40est magam mögött hagytam.

HB.: Végezetül, rengeteg humorista bontakozik ki könyv formájában. Te nem gondoltál rá, hogy hasonlóképpen teljesedjél ki? Esetleg pont a nagy fogyásodat megírva?

DI.: Könyvet akkor írok ha majd érzek magamban olyan mondanivalót, amelyért érdemes kivágni egy nagy csomó fát a könyvpapírhoz. Egy biztos. Nem a fogyásról fog szólni.

HB.: Köszönöm szépen, hogy időt szakítottál rám és további sok sikert neked!

Az interjút készítette: Kuhár Bence 

Sikerült összehozni egy interjút Orosz Gyurival is, aki a Frizbi Humorbajnokságán első helyezést ért el! Beszéltünk rádiós életéről és a tv-ben aratott sikereiről, de Gyuri olyan rendes volt, hogy még bele is vont az interjúba!

HB.: Üdvözöllek! Mindenek előtt köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést.

OGY.: Én köszönöm Bence! Azért mondom ki, hogy Bence, mert szeretném ha te is benne lennél a beszélgetésben, amúgy miért csináltad ezt az oldalt?

HB.: Köszönöm, hogy megemlítettél! Az oldalnak csupán csak a magyar humor erősítése a célja és, hogy ismert és még kevésbé ismert humoristákat szólaltassak meg, hogy az emberek megismerjék őket és gondolataikat/életüket. Szeretem a humort és az életem nagy részét is ez tölti ki. Nem csak a színpadon de ilyen módon is kívánok foglalatoskodni vele. Na de térjünk át, rád, mert ez az interjú rólad szól! Már egy jól bevált kérdéssel kezdeném, ami senkinél sem maradhat ki. Hogy jött a képbe a humor?

OGY.: Mindig is hülye voltam. És emellett a titkos lázadásom is fejlesztette a humorérzékemet, egyébként lehetnék matematikus is, de volt egy hülye tanárom aki elvette tőle a kedvem. Amúgy Nagyapám, és Apukám is hülye, tőlük is örököltem. Az országban van 2.000.000 humoros ember és 200 humorista. Szeretnék a 200-ban megragadni, és örökre hülye maradni, bár Nagymamám szerint a hülye szó már csúnya beszéd.

HB.: Jómagam a Frizbi forgatásán ismertelek meg és a humorista éneddel is ott
találkoztam először. Előtte hova jártál fellépni?

OGY.:  Olyan helyekre jártam fellépni ahova hívtak, sport pálya, falunap, sportcsarnok, kocsma, étterem, kávézó, stb. Most esik le, hogy az a kérdés, hogy hol kezdtem...Debreceni művházakban, egy debreceni társulatban fejlődtem. Azután jött a Mikroszkóp Színpad, most pedig a Beee Színpadon.

HB.: A Frizbi Humorbajnoksága milyen élmény volt számodra és mennyire vált
hasznodra?

OGY.: A TV az nem egy színpad, ott csak robotok vagyunk. Ezt is meg kell tanulni, a néző robotokra vágyik. Meg lehet próbálni ebből kitörni, de sajnos a forradalom még nem jött el.

HB.: A Frizbiben elért siker után, nem gondoltál a Showder Klubra, mint
karriered újabb lépcsőfokára?

OGY.: Én abban hiszek, hogy először dolgozzunk, fejlődjünk, aztán majd a csatornák megtalálnak. Soha nem lehetek tökéletes, úgyhogy van mindig mit csinálni. Ha jó vagy előbb vagy utóbb majd ők gondolnak rád.

HB.: Az ország nagy része a Frizbiből ismerhetett meg, de Debrecenbe igazi "híresség" vagy, hisz reggeli műsorod van egy helyi rádióban. Hasonló műsor ez a Class Fm-en hallható Morning Showhoz?

OGY.: Nem olyan, ebben nem szerepel Polgár Peti. Ez a műsor a Reggeli K.O.  K mint Kállai (Kriszta) és O mint Orosz (György). A műsor a nők és a férfiak örökös harcán alapul. Ezt egy kicsit el kell játszanunk, mert Krisztával eléggé hasonlóan gondolkodunk. Mi a privát életben is egy pár vagyunk, így ez egy igazán különleges műsor, sok humorral, és sok közszolgálati elemmel, ami egy furcsa párosítás, de miért ne lehetne vidáman informálni.

HB.: Szövegeidet teljes mértékben magad írod vagy az életen kívül más is
besegít?

OGY.: Én nem írok anyagokat, eddig mindig el tudtam valahogy kerülni, hogy ne kelljen írásban leadni a fellépésem anyagát. Televízióban és rádióban sem használok papírt. Egy rövid kis felsorolás szerű listát írok, hogy miről akarok beszélni. Például a Frizbi első adásában hallható karácsonyfa állítós sztori (Ide kattintva metekintheted), az egy fellépésen így néz ki a papíromon:- karácsonyfa. Az anyagoknál megvan egy alapsztori, amit a színpadon hizlalok. Az öcsém szintén humorista, vele szoktunk ötletelni, gegelni.

HB.: Van olyan személy akit példaképnek tartasz a magyar humor világból?

OGY.: Szerintem egy poén akkor jó ha minél nagyobb a pofon. Ez alatt azt értem,
hogy egy vicc akkor ütős ha az egyik irányba eltereljük a hallgató figyelmét, és a másik oldalról kap egy hatalmas pofont. Minél jobban eltereljük, és minél nagyobb a pofon, annál jobb a poén. Ennek a királya Boncz Géza volt. Humorban ő a példaképem.

HB.: Mit tervezel a jövődre nézve? Stand up ezerrel, vagy van valami más ötlet?

OGY.: Azt szoktam mondani, hogy a fű úgyis kinő tavasszal, tehát dolgozzunk,
aztán majd lesz valahogy.

HB.: Nagyon köszönöm, hogy időt szakítottál rám és tovább sikeres fellépéseket!

OGY.: Köszönöm.

Az interjút készítette: Kuhár Bence